Sötételf – Vérkövek

Ammerúnia komor világán – melynek alapjait Eric Muldoom fektette le – játszódnak a Sötételf – Vérkövek fantasy shared world antológia történetei.
 
Baar-Shagyr veszett hírű lápvidék, a Császárság mégis helytartót ültet ide, mert a környező hegyek méhe mesés holdkő-vagyont rejt... Amikor az egyik bánya megnyitásakor a tartományban elszabadul a ximúr-kórság és a nemesvérű elfek tömegével korcsosulnak el, a holdelfek mágiája gyilkos ködfallal zárja körül a mutánsokat. Az itt rekedtek bőre megfeketedik, hajuk megőszül, izmaik elsorvadnak.
 
A felfedezett vérkövek létezésének titokban kell maradnia, ezért a császári gépezet gondoskodik arról, hogy mindenki elhiggye: a tartomány lakossága elpusztult, a maradék keveseket kimenekítették. A shagyri kincsek átmentése, a fajtársak sanyargatása a színfalak mögött zajlik tovább.

Egyvalamivel azonban senki sem számol: a shagyri Nemesházak egyes klánjai idővel felhagynak az elixír szedésével. Négy generáció elteltével a mocsárvidék már egy új fajt nevel ki: harcias, vad és ellenálló egyedeket, akik a túlélés és a gyilkolás mesterei. A nevük: sötételf.
 
A ködfallal körülvett tartomány ötletét emlékeim szerint még a 2008-as Fantasztikus Napon hallottam először Aldyrtól, amikor egy ammerúniás pályázati kiírást ismertetett a közönséggel. Ennek a 2009-ben lezárult pályázatnak az eredménye lett a Cherubion Könyvkiadó által 2011-ben megjelentetett keményfedeles Sötételf – Vérkövek antológia.
 
Az első dolog, amely megfogja az olvasó figyelmét, a Pozsgay Gyula által készített borítófestmény. A borítóról ránk tekintő, nem épp bizalomgerjesztő elf kitűnően illik a kötet hangulatához, és most még a nyomdának is sikerült megfelelő minőségben prezentálni a festményt.
 
A több mint 300 oldalas kötetben 11 hosszabb-rövidebb novella található. A novellákat rövid átvezető szövegek kötik össze, melyek Eric Muldoom munkái. Az írók a magyar fantasy irodalmat nyomon követő érdeklődők számára ismert nevek, akik többségében nem a régi motorosok közül kerülnek ki, hanem az új, amatőr alkotók közül kiemelkedett generáció képviselői.
 
Ha értékelni kellene az írásokat, akkor összességében azt mondhatom, hogy tetszettek. A hangulatuk talán kissé komor, de ettől függetlenül kellemes olvasmányélményt jelentettek. Azon olvasók számára is élvezhetők, akik egyébként nem ismerik Ammerúniát: a novellákon keresztül betekintést nyerhetünk Eric Muldoom világának egy különösen sötét szegletébe. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényes magyar fantasyt.
 
A kötet végén található Sötételf – Maszkok előzetes alapján lesz még folytatás is! Remélem, hamarosan fizikai valójában is kezünkbe vehetjük az új kötetet.