Az interjút készítette: L. N. Peters

Forrás: http://scifi.hu
 

A verebek is csiripelik: kiváló fordítónk, Kollárik Péter életrajzot ír. Nem is akárkiről.
Ray (Raymond Frederick) Harryhausen a filmtörténet egyik legnagyobb mágusa. Filmjeit nemzedékek izgulták végig idehaza is, de róla igen keveset tudnak. Péter munkája nyomán hamarosan tájékozottabbak leszünk.

Az életrajzíró elképesztően mélyen ásta bele magát a témába; színesen, érdekesen beszél, széles körű tájékozottsága igen jó benyomást kelt.

Van már a magyar irodalomban néhány kiváló életrajz; Mikszáth Jókairól, Fekete István Kittenbergerről írt maradandót. Azt gondolom, Péter műve stílusában más, újszerűbb lesz, de hasonlóan élvezetes. Remélhetőleg az első olvasók egyike lehetek majd.

L. N. Peters: Életrajzot írsz. Mi vitt rá, honnét jött az ötlet?

Kollárik Péter: Régóta szerettem volna már egy átfogó, igazán szórakoztató életrajzot elolvasni kedvenc trükkfilmesemről, Ray Harryhausenről magyarul. Ráadásul tudat alatt valahol irigykedhettem August Ragone-ra, aki Cuburaja Eidzsiről, a japán szörnyfilmek legendás alakjáról írt könyvet, és rajongói körökben, úgy vettem észre, meglehetős tisztelet övezi. Amikor aztán tavaly megláttam egy spanyol Harryhausen-életrajzot, nyilvánosan is hangot adtam csalódottságomnak, amiért nálunk nem jelenik meg ilyen, és néhány barátom biztatására beláttam: ha magyar nyelvű Harryhausen-életrajzra vágyom, az a legegyszerűbb, ha megírom én magam.

L. N. Peters: Mit nevezel szórakoztató életrajznak?

Kollárik Péter: Többet kap az olvasó tények, adatok, események puszta felsorolásánál.

L. N. Peters: Mi alkotja a többletet?

Kollárik Péter: Törekszem arra, hogy azok számára is kellemes olvasmányélményt nyújtson, akik még egy filmjét sem látták az illető úrnak – ha meghozza a kedvet a filmek megnézéséhez, az sem hátrány. Aki pedig jól ismeri a munkásságát, az is találjon benne sosem hallott érdekességeket.

L. N. Peters: Mondanál példát a sosem hallott érdekességre?

Kollárik Péter: Ray Harryhausen meglehetősen vehemens és markáns véleménye a japánok Godzillájáról és készítőiről tudomásom szerint soha, sehol nem jelent meg nyomtatásban, de még interjúkban sem találkozhatni vele.

L. N. Peters: Van-e még olyan érdekesség, ami itthon nem ismert?

Kollárik Péter: Van. Bradbury barátsága például; a részlet kedvcsinálóként el is érhető a blogomon... Rengeteg érdekesség van benne – érdekességekre épül az egész könyv, mivel érdekes volt az öregúr egész élete.

L. N. Peters: Ugye nyomdai takarékossági okokból semmit sem fogsz ezek közül kihagyni, Péter?

Kollárik Péter: Isten ments! Életrajznál az ember nem az információval takarékoskodik.

L. N. Peters: Elemzed esetleg a filmtrükköket is? A hozzájuk vezető ötleteket? Filmtörténeti jelentőségüket?

Kollárik Péter: Elkerülhetetlen lesz, mivel Harryhausen úttörő volt a maga területén (stop-motion azaz térbeli, kockázásos animáció), ráadásul felnőttkorának jóval nagyobb részét töltötte a sufniban a bábjaival vagy a forgatási helyszínen a színészeivel, mint a családjával.

L. N. Peters: Mi az előzetes koncepciód?

Kollárik Péter: A hihetetlenül gazdag és változatos életmű mögött álló ember életét a gyermekkortól a nyugdíjas évekig részletesen végigkísérni mindenki által érthető és élvezhető módon.

L. N. Peters: Ennek megfelelően bő terjedelemben, számos képpel illusztrálva beszélsz Harryhausen munkásságáról?

Kollárik Péter: Erről a témáról máshogyan nem is lehet.

L. N. Peters: Akad benne Magyarországon még sosem látott képanyag?

Kollárik Péter: Terveim szerint csak olyan lesz benne.

L. N. Peters: Milyen tanulságokat hordozhat a magyar olvasó számára Harryhausen élete, Péter?
Kollárik Péter: Ja, még tanulság is kellene? Mi lehet a tanulsága. Talán a türelem és a céltudatosság diadala? Ez egy jó nehéz kérdés. Harryhausen életét Arnold Schwarzeneggeréhez lehetne hasonlítani, aki megmondta már tizenévesen, hogy ő akar a világ legjobb testfelépítésű férfija lenni, és az apja kérdésére, hogy na és fiam mi lesz utána, azt felelte: majd elmegyek Amerikába filmeket forgatni. Így lett? Így lett. Nagyjából ez zajlott le Harryhausen lelkében is. A végeredmény is hasonló.

L. N. Peters: Hogyan különbözteted meg a valódi eseményeket a Harryhausen karakterére tapadt mítoszi elemektől és vándoranekdotáktól?

Kollárik Péter: Szakértő stáb dolgozik nekem, hahaha. Viccen kívül: Van egy kábé harminc főt számláló levelezőlistám, olyan tagokkal, mint Randall W. Cook, a GyU-trilógia látványtervezője vagy Gilles Penso, a készülő Harryhausen-dokumentumfilm rendezője, és ha gyanús hírt vagy egymásnak ellentmondó infókat találok, dobok egy levelet: pillanatok alatt megérkezik rá valakitől a megerősítés vagy a cáfolat.

L. N. Peters: Vannak-e irodalmi mintáid?

Kollárik Péter: Konkrét irodalmi mintáim nincsenek. Eddig legalábbis nem állítottam magam elé mércének egyetlen, általam olvasott életrajzot sem. Azt tudom, hogy mit nem akarok. Nem szeretnék olyan bosszantóan tudálékos lenni, mint Lawrence Sutin, Philip K. Dick életrajzának (Isteni inváziók) szerzője. Nem akarom tolakodóan bulvárjellegűvé tenni a könyvet, mint Steve Dunleavy a Mi történt, Elvis?-t. De most, hogy szóba került: szeretném valahogy elcsípni az említett Schwarzenegger önéletrajzának (Utam a csúcsra) hangulatát...

L. N. Peters: Valamelyes bulvárjellegre azért mégiscsak szükség van, nem?

Kollárik Péter: Valamelyes bulvárjellege lesz is természetesen. Igyekszem megtartani az egyensúlyt.

L. N. Peters: Előzetes terv alapján dolgozol?

Kollárik Péter: Fogalmazzunk úgy, hogy olyan vagyok, mint a sztereotipikus szobrász, aki látja a kőben az alakot, csak le kell faragnia a fölösleget. Az én gépemen ott van a könyv, csak le kell nyomnom miatta elég sok billentyűt.

L. N. Peters: Kronológiai sorrendben, lineárisan meséled el Harryhausen életét?

Kollárik Péter: Igen. Fontos így elmesélni, hogy látható legyen a folyamat a gyermekkori inspirációtól a kísérletezésen és a tapasztalatokon keresztül a mesterségbeli fogások tökéletesre csiszolásáig.

L. N. Peters: Milyen mítoszok szövődtek Harryhausen alakja köré?

Kollárik Péter: Mítoszok?? Nincsenek mítoszok; tények vannak. Harryhausen a legelső és a legutolsó filmje kivételével mindent egymaga csinált – ez a mai stáblistákat nézegetve mítikusnak hangzik, mégis tény. A Terminator fémvázát Harryhausen ihlette, A Gyűrűk Ura film barlangi trollját Harryhausen ihlette; Tim Burton bábfilmjei (vagy pláne a Támad a Mars!, ami egyetlen komplett tisztelgés), a Cloverfield, a Múmia nem léteznének nélküle. George Lucas odáig merészkedett, hogy kijelentette: Harryhausen nélkül nem lenne Star Wars. Mindenki tőle tanult. Mindenki, aki ma úgymond „számít”, az ő hatására kezdett filmtrükkökkel foglalkozni.

L. N. Peters: Mit tartasz hősöd legfontosabb munkájának?

Kollárik Péter: A Szindbád hetedik utazását 1958-ból. Sok mást is említhetnék, amelyek így vagy úgy de mérföldkövek lehetnek a munkásságában: ilyen az első önálló munkája, A húszezer öl mélyről jött szörny, mert a filmtörténet egyik legikonikusabb tiprószörnyét köszönhetjük neki; ilyen a méltatlanul alulértékelt Gwangi völgye, ebben példaképének, Willis O’Briennek állít méltó emléket azzal, hogy az egyik soha meg nem valósult filmprojektjét végre vászonra varázsolta; Az aranygyapjú legendája pedig maga a mester szerint is a legjobban sikerült darab, a csontvázharcosok vagy Talosz, a bronzkolosszus jelenete felülmúlhatatlan. Ám a Szindbád hetedik utazása jelentette a ma trükkfilmeseinek azt, amit Ray nemzedékének a King Kong vagy a miénknek aCsillagok háborúja. A mai nagyágyúk ezt a filmet nézték zsinórban, James Cameron például még egy magnetofont is becsempészett kisfiúként a moziba, és otthon a hangfelvételt hallgatva aludt el. E film lényei ihlették rengeteg későbbi sci-fi vagy fantasy film lényeinek kinézetét – tehát ha engem kérdeznek, én ezt tartom a leglátványosabb fordulópontnak Harryhausen pályáján. Mert ennek volt a legnagyobb, máig is tartó hatása.

L. N. Peters: A magyar olvasó hol láthatja ezeket a filmeket?

Kollárik Péter: A huszonegyedik században? Bárhol. Az internet korában nem nagyon van megnézhetetlen film... Nyilván nem a torrent-oldalakat népszerűsítem ezzel; nekem például DVD-n van meg minden. A gwangisA tiltott völgy, a húszezer ölös Pánik New Yorkban (!), a 20 Million Miles to Earth című film Űrszörny (!!) címmel a hazai dévédéforgalmazásban is megjelent, a Rejtelmes szigettel és az Első emberek a Holdbannal karöltve. Az én generációm műholdas csatornákon hozzáférhetett az Aranygyapjú...-hoz, a Titánok harcához vagy azEgymillió évvel időszámításunk előtthöz is, ha elég szemfüles volt. A többit sem nehéz beszereznie egy érdeklődőnek... Fillérekért lehet dévédét rendelni.

L. N. Peters: Mi áll a témaválasztásod hátterében?

Kollárik Péter: Tipikus monsterkid vagyok a hatvanas évek Amerikájából; mintapéldány. Teljesen mellékes az a tény, hogy a hetvenes években születtem és Magyarországon élek. A megszállottságig rajongok a régi fantasztikus filmekért, márpedig a korszaknak Harryhausen megkerülhetetlen alakja. Annyi információval telítődtem vele kapcsolatban, hogy már kibuggyanni készül. Ez a buggyanás a könyv.

L. N. Peters: Durranás is lesz, vagy csak buggyanás?

Kollárik Péter: Nem tudom megjósolni, milyen hatása lesz az olvasóközönségre. Annyit álszerénykedés nélkül is elmondhatok szerintem, hogy hiánypótló könyvről van szó.

L. N. Peters: A magyar közönség mennyire ismeri Harryhausen munkásságát?

Kollárik Péter: Nem tudom. Nem eléggé, abban biztos vagyok.

L. N. Peters: Milyen források alapján dolgozol?

Kollárik Péter: Az összes hozzáférhető forrás alapján. Könyvek, dokumentumfilmek, interjúk és trükkfilmes magazinok különszámai, levelezések szakemberekkel és barátokkal.

L. N. Peters: Egyáltalán van közöttük magyar nyelvű?

Kollárik Péter: Nincs. Nem nagyon bővelkedem magyar nyelvű szakirodalomban, de ez nem a gyűjtőmunkám felületességéről árulkodik.

L. N. Peters: Meddig tartott az anyaggyűjtés?

Kollárik Péter: Körülbelül két, két és fél évre saccolom, de az elején még nem tudatosan, nem céllal gyűjtöttem az anyagot, csupán hobbiként, a magam szórakoztatására.

L. N. Peters: Személyes kapcsolatot is vettél fel Harryhausan munkatársaival, vagy más tanúkkal?
Kollárik Péter: Nem is kevéssel. Ez a kutatás legizgalmasabb része, lábat remegtető élmény. Hogy csak két példát említsek: a napokban kaptam egy kézzel írott, tízoldalas levelet David Massarótól, aki az ötvenes évek óta Harryhausennel levelezett, majd később nagyon jó barátok is lettek. A Tippett Stúdiót is megérte megkeresni, ugyanis Phil Tippett, aki az én szememben ugyancsak egy élő legendának számít (ő többek között A Birodalom visszavág lépegetőinek és tauntaunjának animátora) ígéretet tett, hogy előszót ír a könyvemhez!

L. N. Peters: Péter, ez fantasztikusan hangzik. A könyved esetleg „odakint” is megjelenhet?

Kollárik Péter: Majdnem biztos vagyok benne, hogy meg is fog. Ellenezni nem fogom. De az A-terv a magyarországi megjelenés; minden mást ez utánra helyezek. Csak legyen, aki kiadja, hahaha! A magyar olvasóknak úgy kell ez az életrajz, mint egy falat kenyér; a kintiek várhatnak.

L. N. Peters: Hogy fest egy munkanapod?

Kollárik Péter: Nincs tipikus „munkanapom”, abszolút rendszertelenül dolgozom a könyvön. Van, hogy egy hétig meg sem nyitom – vagy megnyitom éppen, de csak bámulom a nyomtatási képet és ábrándozom. Van, hogy csak cikkeket bújok és interjúkat nézek, a legtermékenyebb időszakom az volt, amikor a száraz tényanyagot gépeltem be: akkor látványos és mérhető eredményeket produkálhattam. Most a csinosítgatási fázisnál tartok. Ez nem látványos, viszont élvezetes.

L. N. Peters: Mióta dolgozol rajta?

Kollárik Péter: 2010. október 20-án írtam le az első szót.

L. N. Peters: Ennyire emlékszel? Különleges alkalom volt?

Kollárik Péter: Persze, hogy különleges. Életem első könyvének első szava. De csalok különben: egy bejegyzés született aznap a blogomban róla, tehát nem emlékeztem a dátumra, hanem kikerestem az előbb.

L. N. Peters: Mi a célod Harryhausen életrajzával?

Kollárik Péter: Nem lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy csakis az ismereteim önzetlen terjesztése. Ezt megtehetném a blogomon keresztül vagy kiselőadásokkal is. Természetesen ez a fő cél, de van emellett másik célom is: a hírnév és a dicsőség. Sütkérezni szeretnék ezekben. Arra vágyom, hogy ha szóba kerül valahol egy beszélgetésben az idős mester neve, a beszélgetők megemlítsék: „Ja, róla írt is egy könyvet az a Kollárik gyerek.”

L. N. Peters: A közönség milyen rétegeit fogja érdekelni a könyved, Péter?

Kollárik Péter: Sokan felteszik ezt a kérdést; a legtöbben gyanakodva. Rengetegen úgy gondolják, hogy elég kis réteget célzok meg az irományommal. Tévednek. A könyvem elvileg mindenkit érekelni fog, aki egy kicsit is érdeklődik a filmezés hőskora, a trükkfilmek, a fantasztikum iránt. Napjaink és a közelmúlt trükkfilmesei – George Lucas, Steven Spielberg, Joe Dante, Tim Burton, James Cameron, Peter Jackson – mind az ő műveiből kapták az inspirációt, de bármilyen meglepő, a színész Tom Hankst is „neki köszönhetjük”. Ő is egy Harryhausen-film hatására döntötte el, hogy színész akar lenni. A filmtörténet élő legendájáról, a trükkfilmezés egyik legbefolyásosabb alakjáról van szó. Harryhausen neve ugyanolyan alapfogalom a trükkfilmek terén, mint mondjuk elektronikus zenében a Kraftwerk.

L. N. Peters: Mennyire térsz ki a filmtörténet érdekességeire?

Kollárik Péter: A filmtörténetből csak azok az érdekességek kapnak helyet a történetben, amelyeknek a mester életére valahogyan befolyásuk volt.

L. N. Peters: Számos ilyen van, ugye?

Kollárik Péter: Inkább fiatalkorából. A könyv szempontjából azok a filmek fontosak, amelyek hatottak rá, ám onnantól kezdve, hogy maga is elkezdett filmeket készíteni, mások munkái nem annyira bírnak jelentősséggel.

L. N. Peters: Mire teszed a hangsúlyt? Klasszikus értelemben vett biográfia lesz, esetleg korrajz? Vagy kimondottan filmtörténeti esszé?

Kollárik Péter: Klassszikus értelemben vett biográfia lesz, mellé igyekszem belecsempészni a korszak hangulatát, de semmiképpen sem filmtörténeti esszé.

L. N. Peters: Mikorra fog elkészülni az életrajz?

Kollárik Péter: Igyekszem még a nyáron befejezni.

L. N. Peters: Ezek szerint már a munka vége felé jársz?

Kollárik Péter: Nemsokára kész.

L. N. Peters: Vaskos kötet lesz?

Kollárik Péter: Maga a szöveg egy rövidebb regény terjedelmének felel meg; nem tudom, a képanyag mennyire teszi majd vaskossá. Buszon is elővehető kiadványt tervezek, nem fog kelleni egy külön dohányzóasztal a kinyitásához.

L. N. Peters: Van-e mottód, Péter?

Kollárik Péter: Úgy érted, a könyvhöz? Van egy nagyon jópofa Harryhausen-idézet, ami éppen megfelelő lenne, de nem fogom használni, mert magyarul megfogalmazva nem szól akkorát. – Some people "gotta dance". I gotta animate. – Akkor hangzott el, amikor Ackermannel és Bradburyvel egy közös interjú alkalmával leültek ifjúkori sci-fi klubjukban, és Harryhausen nem bírta megállni, hogy az ott kirakott King Kong fémváznak megcsavargassa a tagjait.

L. N. Peters: Harryhausen milyen viszonyban volt a scifivel?

Kollárik Péter: Bensőséges viszonyban. Wellst, Conan Doyle-t már kisfiúként imádta. Kamaszként tagja volt a Rocket Society nevű Los Angeles-i sci-fi klubnak, ahová Forry Ackerman, Bradbury, Van Vogt és Heinlein is járt. Először ő szerette volna filmre vinni a Világok harcát. Az ötvenes években készült fekete-fehér filmjei mind sci-finek számítanak. Miután a várostipró paranoia-scifikbe kissé belefáradt, a mitológia és a fantasy felé fordult, ám a hatvanasokban is készített egy Verne- valamint egy Wells-adaptációt. Akárhogy is nézzük, ez öt elkészült sci-fi, és persze megannyi ötlete maradt megvalósítatlanul.

L. N. Peters: Harryhausen fenegyerek volt?

Kollárik Péter: Abszolút. Volt egy elképzelése tizenévesen, küzdött, keresgélt kísérletezgetett – végül, néhány évtized elteltével, legendává vált. Ikonná. Következetesen elérte a maga elé kitűzött célokat, szerintem többet is az álmainál. Ha megjelenik egy találkozón, három generáció köszöni neki az élményeket, adott esetben az ihletet. Ray Harryhausen egy hálaisten.

L. N. Peters: Voltak-e ellenfelei?

Kollárik Péter: Nem voltak neki. Akadtak kortársak, akik ugyancsak foglalkoztak stop motionnel, és elhűltek, amikor látták Harryhausent fejből, stopperóra nélkül, elképesztő sebességgel dolgozni. Még magaválasztotta mesterét, Willis O’Brient is lepipálta. Egyetlen térbeli animátor sem büszkélkedhet akkora életművel, mint az övé.

L. N. Peters: Péter, ha Harryhausen most kezdené a pályafutását, és magyar lenne, mire menne itt 2011-ben?

Kollárik Péter: Semmire. Ha nem lenne magyar, akkor sem. Harryhausen élete a King Kong hatására változott meg 1933-ban, és maga is többször említette, hogy ha a ’76-os (jelmezes) vagy a 2005-ös (számítógépes) verziót látja először, akkor vízvezetékszerelő lett volna belőle. Ehhez ott és akkor kellett megszületni.

L. N. Peters: Van-e Harryhausennek valamiféle végakarata?

Kollárik Péter: Vigyázzanak a megmaradt bábjaira, hogy ne essenek szét.